2017. július 9., vasárnap

Pezicula aurantiaca - égerfán

2017. július 8-án Keleméren, az elszáradt Tompa-fa mellett lévő erdőrészen jártam. Az itt folyó erecske - na jó patakocska  még szárazságban is viszonylag nedvesen tartja a környezetét. Vadállatok is járnak ide inni, találtam már itt levetett agancsot is, de az állati lábnyomok, túrások nyomai beszédesebbek. A csalán lassan már két méteres, de szerencsére a nálam lévő túrabottal el tudtam hajtogatni az utamból, megközelíthetővé téve vele a patakpartot. A pocsolyába hullott ágdarabokon csak Scutelliniákat láttam. Visszafordultam, hogy pár nap múlva talán a sok eső hatására biztos gombásabb lesz a terület, amikor átbukdácsolva a kidőlt fákon észrevettem egy az apró tömlősgombáktól sárgálló fatörzset. A fa kérgéből kézzel is le tudtam húzni egy darabot, hogy "emberibb" körülmények között (szúnyog és csalánmentes helyen) tudjam a gombákat lefotózni. A patak partján égerek-fűzek pusztulnak, mert a patak alig csordogál, valószínű nem úgy, mint anno, amikor még a fák megtelepedtek a partján.
Pezicula aurantiaca 2017.07.08. Kelemér


Hazajőve - mivel számítógépem épp javítás alatt van - kénytelen voltam Dénes gépére telepíteni a mikroszkópomat, így elhárult az akadálya az azonosításhoz szükséges spóravizsgálatnak.
Sajnos az angol nyelvű könyveimben nem találtam a gomba spóraméretével megegyező Pezicula fajt. Elővettem az olasz, Gianfranco Medardi: Ascomiceti d’Italia c. könyvet, s ott megtaláltam a Pezicula aurantiaca leírását - hála a Google fordítónak - , mely makroszkóposan és mikroszkóposan megegyezett az én gombámmal.
Hurrá, újabb Pezicula ismerős egy héten belül!!!


Pezicula aurantiaca 2017.07.08. Kelemér

A termőtest átmérője max. 1.5 mm, nyél nélküli, párna – lencse – korong formájú, színe krém-arany. A termőréteg  finoman lisztes, húsa meglehetősen kemény.
Nagyszámú egyed nő egymáshoz közel vagy összenőve, mogyoró vagy éger elpusztult ágán - törzsén. 

Mikroszkópos jellemzők: spóra szabálytalan ellipszoid-orsó formájú, néha 1-3 keresztirányú szeptummal.  Mérete: 25-35 (45) x 12-15 µm, gyakran nagyon pici olajcseppekkel. Az aszkusz 8 spórás, jódreakciója pozitív.
Pezicula aurantiaca spóra

Az égeren nővő Pezicula cinnamomea  spórája kisebb 16-20 x 6-8 µm , a  juharon növő Pezicula acericola spórája 25-27 x 8-9 µm.
A külső jegyekben egymáshoz hasonló Pezicula fajok pontos meghatározásához szükség van a szubsztrátum ismeretére.


2017. július 4., kedd

Pezicula fajok - kéregfekély gombácskák

2017. július 1-jén Zubogyon jártam a MIGE szakmai napon. Mivel a Fónagyságban, a tábor helyszínén nem sok gombára volt remény, a zubogyi "folytontermő" erdőbe indultunk a szakadó esőben.
Sajnos az eltévedés veszélye miatt nem mertem egyéni felfedező útba belevágni, s mivel a telefonom és a fényképezőgépem is Attila autójában maradt, inkább a parkoló autók környékén köröztem az erdőben és szedegettem a kiállításra és konyhára is a gombákat.
Pezicula carpinea 2017.07.01. Zubogy fotó: Abády Eszter

Pezicula carpinea 2017.07.01. Zubogy fotó: Abády Eszter

Szerencsére Eszter figyelmét nem kerülte el egy tömlősgomba gyanús kis sárga jószág sem. Hazaérkezvén csak este tudtam hozzáfogni a határozásához. Sajnos a gomba éretlennek bizonyult, nem találtam benne szabad spórákat, Melzer reagense pedig negatív volt. No, gondoltam, ha semmi spéci azonosítója nincs, keresek legalább makroszkóposan hasonló gombát a könyveimben. A svájci könyvemben szerencsére megtaláltam a hasonmását (Pezicula carpinea képében), csak azt nem értettem miért negatív a Melzer reakciója. Később találtam rá a titok megfejtésére a Neten, hogy az éretlen aszkusz vége piros reakciót mutat (hemiamyloid reakció), amivel előzőleg szembesültem.
Pezicula carpinea

Pezicula carpinea
A Pezicula carpinea apotéciumai csomókban állnak, gyertyán és bükkfa száraz ágain élnek. Az apotéciumok többedmagukkal keletkeznek a kéreg alatti okkersárga sztrómán. Csésze alakúak, alul rövid nyélszerű résszel, halvány - élénk sárga színűek.
Mivel már amúgy is csak a kíváncsiság tartott ébren, két nem alvós éjszaka után végre vízszintbe helyezhettem magam :-).

Közben eszembe jutott, hogy van nekem már egy Pezicula ismerősöm, a Pezicula ocellata. Mivel sem a MIGE honlapon, sem ebben a blogban nem találtam, kénytelen voltam előkapirgálni a 2011-es fotóimból, s elkészíteni a fajleírását ennek is, annál is inkább, mert a Bükkben a Lencsés forrásnál találtuk Dénessel. Neki is a MIGE honlapján van a helye :-)


Pezicula ocellata 2011.06.10 Bükk (Fotó Szilvásy Dénes)

Pezicula ocellata 2011.066.10. Bükk Lencsés forrás

A Pezicula ocellata (régebben Ocellaria nemzetséggel illették) sajátossága, hogy a csésze alakú apotéciumok a kéreg felrepesztése után nem emelkednek ki és fejlett peremük van.
Elhalt ágakon, főleg fűz. nyár, benge és homoktövis fafajokon élnek. A 0,5-3 mm átmérőjű termőtest a kéreg alatt fejlődik ki, majd a kérget felrepeszti. A sokáig zárt termőtest a közepétől felnyílik, lapos, csésze alakú lesz. Színe aranybarna, pereme felálló, fehéres.